Sziasztok!

Egy teljesen új témával készültem ma. Az utolsó bejegyzésemben az utolsó mondtam az volt, hogy:Majd még írok. Eddig ez nem így nézett ki. De nem is húzom tovább az időt. Belekezdek:

Ülök az iskolapadban és várok. Várok hogy kicsöngessenek.Arra a pillanatra amikor mindenki kirohan az iskolából és futnak haza. Még húsz perc. Addig még ki kell bírnom. Ülök és úgy csinálok mintha érteném.  A tanárnő meg magyaráz és magyaráz de csak értetlen fejek csodálkozását látja. Pedig olyan egyszerű, olyan egyértelmű.  De senki sem érti. Felírja a táblára mind azt amit ennyi ideig magyarázott. Mindenki kinyitja a füzetét. Egy kis kereskélés után én is megtalálom a táskám mélyén,  picit összegyürve. Bevallom rendetlen vagyok. Vagy inkább nem annyira érdekel hogy mi van a füzetemmel, ugyanis a szobám rendben van. A tanárnő rámszól:
-A tancuccod óra előtt kell elővenni, mindig elmondom de még mindig vannak egyesek akik nem csinálják meg amit kérek... -és kiselőadást tart a viselkedésről és köteleségeinkről. Miután befejezte, elnézést kérek és elkezdem lemásolni a táblát. Mivan odaírva? Szaakaasz fe-felejő,  jaa szakasz felező. Egyértelmű hogy az van odaírva. Hol a radírom? Megvan! Írom tovább, leírom az összes szabályt. Kész vagyok. Öt perc múlva csöngetnek. A tanárnő felírja a házit a táblára. Egyrövid feladat. Gyorsan neki állok hátha értem és meg tudom csinálni e röpke öt perc alatt. Értem. És már kész is. Drrrrrrr kicsöngettek. Mindenki rohan ki az iskolából. Én is megyek ki. Aztán befordulok a sarkon, beugrok a könyvtárba és visszaviszem a könyvet amit egy hete kölcsönöztem. Azután elindulok hazafelé. Elmegyek a cukrázda elött. Olyan szívesen ennék egy olyan sütit amelyik olyan jól néz ki. Le van öntve vanília pudinggal és a tetején egy málna. Átmegyek a kereszteződésen és már látom is a házunk. Sárga családos ház, két teőablakkal és egy nagy fehér ajtóval. Belépek. Köszönök és anya visszaköszön a konyhából. Apa ilyenkor még nincs itthon. Finom sülthús illat kavarog a házban. Belépek a konyhába már meg van terítve. Anya az utolsó húst is kiveszi a serpenyőből.Elkezdünk enni. Nemsokára apa is megérkezik. Leül ő is enni hozzánk. Amikor kész vagyok beteszem a tányérom a mosogatógépbe és megköszönöm az ebédet. Anya megkérdezi, hogy nem kell e segíteni a háziban.
-Nem, egyszerű és nincs sok.. Felmegyek
a szobámba és nekiállok a házinak. Megküzdök vele nagy nehezen. Későre jár az idő mire készleszek. Pizsamát húzok, lekapcsolom a nagyvillanyt és olvasok még egy felezetet a kötelező olvasmányból. Aztán elalszom.