2015.05.28. Szombat
Kopogásra ébredtem.
-Jóreggelt álomszuszék!-nyitott be anya.
-Jóreggelt!
-Gyere reggelizni!
-Jó öt perc.
-Siess!-és az ajtó becsukódott. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Gyorsan felöltöztem és elindultam lefelé. Apa ,anyu és Byron is már ott ült. Reggeli után felmentem a szobámba és gyorsan készítettem egy képeslapot Annemienek. Nagyon jól sikerült. Azután átöltöztem egy világoslila ruhát és enyhén kifestettem magam. Fél kettőkor elindultam Annemiehez. Nem én voltam az első aki odaért. Lisa már ottvolt. Később megjött Tekla, ő az osztályelső aztán megjött Annemie kettő unokatesója Alex és Alice. Bemutatkoztunk egymásnak. Alice 12 Alex 14 éves volt. Nagyon hasonlítottak egymásra csak a szemük színe különbözött. Kezet fogtam Lisával és Alexszel. A tekintetünk összetalálkozott és a tengerkék szeme megcsillant a fényben. Az a pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Éreztem ,hogy elpirulok. Elengedtük egymás kezét és sorba kezet fogott a többiekkel is. Ezután Annemie nagymamája egy óriási nagy tortával lépett be a nappaliba amin 14 gyertya égett. Annmie apukája is bejött egy kamerával. Annemie anyukája nem tudott eljönni...ugyanis ő a túlvilágon volt. (Erről Annemie nem szeretett beszélni és így én is csak harmadikban tudtam meg.) Mindenki elkezdett énekelni: Boldog szülííínaapot...Ezután Annemie elfújta a gyertyákat...vagy inkább elfújta volna ha azok a gyertyák ,huncut módon, nem gyulladtak volna mindig újra. Mindenki nevetett. A gyertyák végül elaludtak. Mindenki odadta az Annemienek szánt ajándékát és utána nekiálltunk a torta majszolását. amikor mindenki megette a saját tortaszeletét felmentünk az emeletre ahol beszélgettünk és elvoltunk. A buli este 6-kor ért véget. Én mentem haza utoljára.
-Chris-t hogyhogy nem hívtad el?-kérdeztem Annemietől mielőtt hazaindultam volna.
-Hívtam csak sajnos kórházban van
-Jézusom mi van vele?
-Eltört a csuklója.
-Akkor jó. Azt hittem komolyabb.
Chris egyébként a barátunk akit elsőben ismertünk meg, de sajnos elment a sulinkból. Azóta tartjuk a kapcsolatot vele.
Annemie adig integetett nekem amíg el nem tűntem a szeme elől. Hazafelé úton azon gondolkoztam, hogy milyen lehet már 14-nek lenni. Otthon éppen akkor ültek az asztalhoz a többiek amikor én megjöttem. Én is közéjük ültem és hosszan beszélgettünk.
2015. június 22., hétfő
2015. június 18., csütörtök
Lea 4. Az új osztálytársak
2015.05.27. Péntek
Még időben beértem az iskolába ahhoz, hogy lemásoljam a házit. Megköszöntem Annemie kedvességét és még egyszer bocsánatot kértem tőle. Öt percel az óra előtt bejött az osztályfőnök és és két új diákot mutatott be nekünk. Ikrek voltak de az eggyik lány volt a másik fiú.
-Be szeretném mutatni nektek Teot és Lisát. Kárlek mondjatok egy pár dolgot magatokról.
-Ikertestvérek vagyunk. Mindketten kosarazunk, ez a kedvenc sportágunk-kezdte Teo.
-Szeretek rajzolni és zenélni. Zongorán játszom Teo meg gitározik.-fojtatta Lisa.
-Jó köszönöm a többit szünetben.-mondta az ofő és kiment.
Leültek a padhoz ami nekik lett behozva az első sorba, miközben becsöngettek. Leellenőriztük a házit és én meg elkezdtem rajzolni a füzetembe. Annemie oldalba lökött, hogy figyeljek. Óra után kiderült ,hogy nem is ezért lökött oldalba,hanem csak arréb akarta tolni a könyököm, mert nem volt helye. Elmeséltem neki ami reggel történt. Nem akarta elhinni de végülis mért mondana a legjobb barátnője hülyeséget?
Órák után oda jött hozzánk az új lány és megkérte Annemie ,hogy tudna-e valamikor segíteni neki a matekban. megigérték hogy találkoznak a suliudvaron 2-kor. Ezután megismerketünk egymással. Egész szimpi volt a lány. Vörös haja volt és zöld szeme ,ahogy öccsének is. Kiderült hogy Lisa született elöbb de csak pár perccel. Kettőkor hazamentem. Annemie és Lisa együtt mentek haza,de sajna én nem értem rá. Annemienek holnap van szülinapja és kell neki ajándékot csinálnom. Elköszöntünk egymástól. Amikor hazamentem Byron volt csak otthon. A TV előtt ült és pizzát majszolt.
-Szia-mondtam-vehetek egy szeletet?- és mielőtt válaszolhatott volna felkaptam egy pizzaszeletet és felrohantam a szobámba. Amikor elkészültem a házival elővettem a pénztárcám és megszámoltam a pénzem. Elég volt az ajándékra abban biztos lehettem. Lerohantam a pénztárcámmal kiválasztottam anya eggyik táskáját és elindultam az ajtó felé indultam. Amikor a kilincshez nyúltam az ajtó magától kinyílt és orrba vágott. Pá rmásodperc múlva kiderült ,hogy az ajtó nem magától csapódott ki. Apa lépett be mérgesen, bizonyosan valami üzleti dolog milyatt volt ilyen. Köszöntem neki. Láthatóan nem vette észre hogy orrba vágot,de engem nem zavart mert sietnem kellett. Elindultam a buszmegálló felé és közben azon gondolkoztam mit vegyek neki. Végül arra jutottam ,hogy veszek neki egy jó könyvet és ékszert. Miután hazaértem szépen becsomagoltam a könyvet és a muffinos fülbevalót ezután lementem enni, bár nem voltam túl éhes. Ezután álmosan bedőltem az ágyba. Holnap szombat,és nincs suli.VÉGRE!-gondoltam magamban majd elaludtam.
Még időben beértem az iskolába ahhoz, hogy lemásoljam a házit. Megköszöntem Annemie kedvességét és még egyszer bocsánatot kértem tőle. Öt percel az óra előtt bejött az osztályfőnök és és két új diákot mutatott be nekünk. Ikrek voltak de az eggyik lány volt a másik fiú.
-Be szeretném mutatni nektek Teot és Lisát. Kárlek mondjatok egy pár dolgot magatokról.
-Ikertestvérek vagyunk. Mindketten kosarazunk, ez a kedvenc sportágunk-kezdte Teo.
-Szeretek rajzolni és zenélni. Zongorán játszom Teo meg gitározik.-fojtatta Lisa.
-Jó köszönöm a többit szünetben.-mondta az ofő és kiment.
Leültek a padhoz ami nekik lett behozva az első sorba, miközben becsöngettek. Leellenőriztük a házit és én meg elkezdtem rajzolni a füzetembe. Annemie oldalba lökött, hogy figyeljek. Óra után kiderült ,hogy nem is ezért lökött oldalba,hanem csak arréb akarta tolni a könyököm, mert nem volt helye. Elmeséltem neki ami reggel történt. Nem akarta elhinni de végülis mért mondana a legjobb barátnője hülyeséget?
Órák után oda jött hozzánk az új lány és megkérte Annemie ,hogy tudna-e valamikor segíteni neki a matekban. megigérték hogy találkoznak a suliudvaron 2-kor. Ezután megismerketünk egymással. Egész szimpi volt a lány. Vörös haja volt és zöld szeme ,ahogy öccsének is. Kiderült hogy Lisa született elöbb de csak pár perccel. Kettőkor hazamentem. Annemie és Lisa együtt mentek haza,de sajna én nem értem rá. Annemienek holnap van szülinapja és kell neki ajándékot csinálnom. Elköszöntünk egymástól. Amikor hazamentem Byron volt csak otthon. A TV előtt ült és pizzát majszolt.
-Szia-mondtam-vehetek egy szeletet?- és mielőtt válaszolhatott volna felkaptam egy pizzaszeletet és felrohantam a szobámba. Amikor elkészültem a házival elővettem a pénztárcám és megszámoltam a pénzem. Elég volt az ajándékra abban biztos lehettem. Lerohantam a pénztárcámmal kiválasztottam anya eggyik táskáját és elindultam az ajtó felé indultam. Amikor a kilincshez nyúltam az ajtó magától kinyílt és orrba vágott. Pá rmásodperc múlva kiderült ,hogy az ajtó nem magától csapódott ki. Apa lépett be mérgesen, bizonyosan valami üzleti dolog milyatt volt ilyen. Köszöntem neki. Láthatóan nem vette észre hogy orrba vágot,de engem nem zavart mert sietnem kellett. Elindultam a buszmegálló felé és közben azon gondolkoztam mit vegyek neki. Végül arra jutottam ,hogy veszek neki egy jó könyvet és ékszert. Miután hazaértem szépen becsomagoltam a könyvet és a muffinos fülbevalót ezután lementem enni, bár nem voltam túl éhes. Ezután álmosan bedőltem az ágyba. Holnap szombat,és nincs suli.VÉGRE!-gondoltam magamban majd elaludtam.
2015. június 17., szerda
Lea 3. Az elfelejtett matek
2015.05.27.
Reggel amikor felkeltem, és ránéztem a telefonomra ,körülbelül 20 nemfogadott hívást mutatott a képernyő. Annemie volt az. Vajon miért keresett? Hát persze!!! Ugrottam fel az ágyról, tegnap délután át kellet volna mennem hozzá. Írtam neki egy sms:
Annemie!
Tegnap nagyon fájt a fejem,
elfelejtettem a matekot. Bocsi: Lea
Fél perc múlva jött a válasz:
Nincs hari, a matekot meg majd lemásolod a suliban :) <3
Annemie
Ezerszer KÖSZI: Lea <3
Felktelem az ágyamból és holtfáradtan odatámolyogtam a szekrényemhez. Találomra felkaptam a királykék pólómat és egy fekete rövidgatyát. Öt perc múlva már az étkezőben ittam a reggeli kakaómat amit anyu már előkészített. Fölfutottam ,hogy megmossam a fogam. A lépcsőházban összetalálkoztam Byronnal. Egy kékes- szürkés pólót viselt és egy farmert. Köszöntem neki és tovább mentem, viszont a fürdőt apa foglalta el. Szóltam neki ,hogy siessen és addig visszamentem a szobámba. Negyed óra múlva kattant a fürdő zára és apa kijött. Amikor felkeltem az ágyról megszédültem. Ott álltam és vártam ,hogy eltünjön ez a furcsa érzés, de csak rosszabb lett. Megint éreztem a fájdalmat a fejemben, és akkor megláttam egy szobát, hófehér falakkal,de nem volt rajta se ajtó se ablak. Ezután megint sötétség lett és újra mindent tisztán láttam. Megmostam a foam és rohanva indultam a lépcsőház felé. Késésben voltam. Felkaptam a táskám és a nagy sietségben bevertem a lábam a küszöbbe. Felpattantam a biciklimre és elindultam. Első óránk matek és házim nincs. Nem ez lesz a legszerencsésseb napom az már biztos-gondoltam magamban.-ha az egész így kezdődik.
Reggel amikor felkeltem, és ránéztem a telefonomra ,körülbelül 20 nemfogadott hívást mutatott a képernyő. Annemie volt az. Vajon miért keresett? Hát persze!!! Ugrottam fel az ágyról, tegnap délután át kellet volna mennem hozzá. Írtam neki egy sms:
Annemie!
Tegnap nagyon fájt a fejem,
elfelejtettem a matekot. Bocsi: Lea
Fél perc múlva jött a válasz:
Nincs hari, a matekot meg majd lemásolod a suliban :) <3
Annemie
Ezerszer KÖSZI: Lea <3
Felktelem az ágyamból és holtfáradtan odatámolyogtam a szekrényemhez. Találomra felkaptam a királykék pólómat és egy fekete rövidgatyát. Öt perc múlva már az étkezőben ittam a reggeli kakaómat amit anyu már előkészített. Fölfutottam ,hogy megmossam a fogam. A lépcsőházban összetalálkoztam Byronnal. Egy kékes- szürkés pólót viselt és egy farmert. Köszöntem neki és tovább mentem, viszont a fürdőt apa foglalta el. Szóltam neki ,hogy siessen és addig visszamentem a szobámba. Negyed óra múlva kattant a fürdő zára és apa kijött. Amikor felkeltem az ágyról megszédültem. Ott álltam és vártam ,hogy eltünjön ez a furcsa érzés, de csak rosszabb lett. Megint éreztem a fájdalmat a fejemben, és akkor megláttam egy szobát, hófehér falakkal,de nem volt rajta se ajtó se ablak. Ezután megint sötétség lett és újra mindent tisztán láttam. Megmostam a foam és rohanva indultam a lépcsőház felé. Késésben voltam. Felkaptam a táskám és a nagy sietségben bevertem a lábam a küszöbbe. Felpattantam a biciklimre és elindultam. Első óránk matek és házim nincs. Nem ez lesz a legszerencsésseb napom az már biztos-gondoltam magamban.-ha az egész így kezdődik.
2015. május 2., szombat
Lea: A "baleset"
2015.05.26. Csüt.
Mikor felébredtem a tornaterem közepén találtam magam. Fogalmam se volt mi történhetett. Kb. 10 szempár szegeződött rám különböző színekben :barna, kék, zöld. Köztük ott állt Annemie is a korom fekete szemével és sötétbarna hullámos már, már göndör tincseivel. A testnevelés tanár is ott állt felettem.
- Hogy vagy? - kérdezte
- Mi történt? - válaszoltam a kérdésre kérdéssel.
- Beverted a fejed. - mondta Annemie.
Közben kicsöngettek. Mindenki rohant fel az öltözőkbe. Egyedül maradtam Annemievel és persze Brendon bá'val.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdezte.
- Nem, jól vagyok - feleltem holott úgy zengett a fejem mintha benne fát hasítanának. Mikor felmentünk az öltözőbe Annemie elmesélte, hogy mi történt.
Mire átöltöztem és végül bekötöttem fekete cipőm királykék cipőfűzőjét miközben becsöngettek. Rohanva indultunk töri órára. Szerencsére a tanár nem volt még ott. Már csak 1 pad volt üres hátul. Ablak felőli sarokba. Végül öt perc késéssel, de megjött a tanár. Kijelentette, hogy felelni fogunk. Szerencsére történelemből jó vagyok. Persze nem én feleltem. Addig gondolkoztam a tesiteremben történtekről. Egyszer csak fejembe nyilalt a fájdalom. Lehunytam a szemem, hogy ne érezzem. Akkor bevillant egy kép. Egy kisgyerek futott a réten. Megnyílt előtte a föld mint..., mint egy tátongó száj, ő pedig egyenesen belerohant. Utána egy új kép villant be. A kisgyerek ott ült a családjával az asztalnál. Kinyitottam a szemem. Mi volt ez? Csúszott ki a számon hangosan.
- Kicsengetés hangzott a válasz a terem egyik feléből.
Hazamentem és egyből lefeküdtem az ágyamba, mert nagyon fájt a fejem. A szobámban lassan sötét lett. Halottam, hogy anya még benyit a szobámba. Aztán elaludtam.
Mikor felébredtem a tornaterem közepén találtam magam. Fogalmam se volt mi történhetett. Kb. 10 szempár szegeződött rám különböző színekben :barna, kék, zöld. Köztük ott állt Annemie is a korom fekete szemével és sötétbarna hullámos már, már göndör tincseivel. A testnevelés tanár is ott állt felettem.
- Hogy vagy? - kérdezte
- Mi történt? - válaszoltam a kérdésre kérdéssel.
- Beverted a fejed. - mondta Annemie.
Közben kicsöngettek. Mindenki rohant fel az öltözőkbe. Egyedül maradtam Annemievel és persze Brendon bá'val.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdezte.
- Nem, jól vagyok - feleltem holott úgy zengett a fejem mintha benne fát hasítanának. Mikor felmentünk az öltözőbe Annemie elmesélte, hogy mi történt.
Mire átöltöztem és végül bekötöttem fekete cipőm királykék cipőfűzőjét miközben becsöngettek. Rohanva indultunk töri órára. Szerencsére a tanár nem volt még ott. Már csak 1 pad volt üres hátul. Ablak felőli sarokba. Végül öt perc késéssel, de megjött a tanár. Kijelentette, hogy felelni fogunk. Szerencsére történelemből jó vagyok. Persze nem én feleltem. Addig gondolkoztam a tesiteremben történtekről. Egyszer csak fejembe nyilalt a fájdalom. Lehunytam a szemem, hogy ne érezzem. Akkor bevillant egy kép. Egy kisgyerek futott a réten. Megnyílt előtte a föld mint..., mint egy tátongó száj, ő pedig egyenesen belerohant. Utána egy új kép villant be. A kisgyerek ott ült a családjával az asztalnál. Kinyitottam a szemem. Mi volt ez? Csúszott ki a számon hangosan.
- Kicsengetés hangzott a válasz a terem egyik feléből.
Hazamentem és egyből lefeküdtem az ágyamba, mert nagyon fájt a fejem. A szobámban lassan sötét lett. Halottam, hogy anya még benyit a szobámba. Aztán elaludtam.
2015. március 30., hétfő
Lea bevezetés
2015.05.25. Szerda
Sziasztok!
Éppen ülök az íróasztalom előtt és a fogalmazásomon gondolkodok.Az új a magyar tanárunk azt kérte írjunk egy fogalmazást magunkról, bemutatkozó levelet,hogy jobban megismerjen minket:
Kedves Tanárnő:
A nevem Weitz Lea Anabeth. Az Anabethet nem használom. 2001-ben születtem február 28.-án Tübingenben (Németországban).
Van egy testvérem: Byron. Édesanyám neve:Weitz Lora édesapám neve pedig Weitz Anthon. Nagy családi házban élek velük és két tengerimalacommal Zoéval és Miával.
Röplabdaedzésre járok, hetente kétszer egy órát. Amikor eltört a jobb kezem negyedikben két hónapig nem sportolhattam. Azóta balkezes vagyok, ám a sportot nem adtam fel,bár egy versenyről lemaradtam.
Szeretem az állatokat,fölleg a lovakat. Öt éves koromban jártam lovaglásra egy hónapig de aztán elköltöztünk ide : Magyarország ,Pécs Lepke Dűlő 3/b
Kedvenc hobbyaim a sportolás,rajzolás, festés, írás és olvasás. Kedvenc tantárgyam a magyar,sport és rajz.
Meg is van. Belekezdtem a matek házi feladatba,amit (mint mindig) nem értettem. Elolvastam a feladatot még egyszer és aztán még egyszer. Nem ment. Felhívtam a barátnőmet, mivel apu nem volt otthon. Próbálta elmagyarázni de nem sikerült. Végülis megbeszéltük,hogy holnap délután átmegyek hozzá és megcsináljuk együtt,mivel a következő matekóra úgyis pénteken lesz és ma szerda van. Elmesélte milyen volt a délutánja ,de nem tudta végimondani,mert anya kiáltott: Lea-eltertottam a telefont a fülemtől-gyere vacsorázni!
Elköszöntem Annemietől avval, hogy majd holnap elmeséli. Még mondott valamit a telefonba ,de már nem halottam.
Lerohantam az étkezőbe és leültem az asztalhoz. Ettem egy májkrémes kenyeret és egy szederlekvárosat. Amikor kész voltam a vacsorával ,megköszöntem és felmentem a szobámba. Zenét halgattam ,aztán mikor meguntam olvastam fél tízig. Akkor anya feljött.Apu már aludt.Mindig nagyon fáradt miután hazatér a munkájából.
-Jóéjt Lea!
-Jóéjt anya!-hangzott a válasz.
Sziasztok!
Éppen ülök az íróasztalom előtt és a fogalmazásomon gondolkodok.Az új a magyar tanárunk azt kérte írjunk egy fogalmazást magunkról, bemutatkozó levelet,hogy jobban megismerjen minket:
Kedves Tanárnő:
A nevem Weitz Lea Anabeth. Az Anabethet nem használom. 2001-ben születtem február 28.-án Tübingenben (Németországban).
Van egy testvérem: Byron. Édesanyám neve:Weitz Lora édesapám neve pedig Weitz Anthon. Nagy családi házban élek velük és két tengerimalacommal Zoéval és Miával.
Röplabdaedzésre járok, hetente kétszer egy órát. Amikor eltört a jobb kezem negyedikben két hónapig nem sportolhattam. Azóta balkezes vagyok, ám a sportot nem adtam fel,bár egy versenyről lemaradtam.
Szeretem az állatokat,fölleg a lovakat. Öt éves koromban jártam lovaglásra egy hónapig de aztán elköltöztünk ide : Magyarország ,Pécs Lepke Dűlő 3/b
Kedvenc hobbyaim a sportolás,rajzolás, festés, írás és olvasás. Kedvenc tantárgyam a magyar,sport és rajz.
Meg is van. Belekezdtem a matek házi feladatba,amit (mint mindig) nem értettem. Elolvastam a feladatot még egyszer és aztán még egyszer. Nem ment. Felhívtam a barátnőmet, mivel apu nem volt otthon. Próbálta elmagyarázni de nem sikerült. Végülis megbeszéltük,hogy holnap délután átmegyek hozzá és megcsináljuk együtt,mivel a következő matekóra úgyis pénteken lesz és ma szerda van. Elmesélte milyen volt a délutánja ,de nem tudta végimondani,mert anya kiáltott: Lea-eltertottam a telefont a fülemtől-gyere vacsorázni!
Elköszöntem Annemietől avval, hogy majd holnap elmeséli. Még mondott valamit a telefonba ,de már nem halottam.
Lerohantam az étkezőbe és leültem az asztalhoz. Ettem egy májkrémes kenyeret és egy szederlekvárosat. Amikor kész voltam a vacsorával ,megköszöntem és felmentem a szobámba. Zenét halgattam ,aztán mikor meguntam olvastam fél tízig. Akkor anya feljött.Apu már aludt.Mindig nagyon fáradt miután hazatér a munkájából.
-Jóéjt Lea!
-Jóéjt anya!-hangzott a válasz.
2015. március 14., szombat
"A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több."
Evvel kapcsolatosan írtam egy történetet még réggebben . Mivel már régóta nem írtam gondoltam bemutatom ezt:
És most itt állok... Állok a medence ugrodeszkáján és próbálom rávenni magam hogy ugorjak. Hogy ugorjak le mélybe és merüljek. És reménykedem hogy egyszer csak felbukkanok a víz felszínén... De inkább kezdjük a történetet onnan hogy megértsétek hogyan kerültem ide. Egyik szép napon álltam a házam kapujában és azon gondolkoztam, induljak-e el a munkahelyemre van-e ennek értelme és akkor egyszercsak egy régi barátom köszönt rám az utca másik feléről. És akkor döntöttem. Aznap nem mentem munkába. Elmentünk ebbe az uszodába. Ahol régen is mindig találkoztunk. És kérdezte le merek e még ugrani a nagy deszkárol (mert így hívtuk mi azt annak idején) mondtam hogy nem bírnák már cso;tjaim. Kérdeztem hát te le mersz-e. Lemert. Le is ugrotthát hazamentem. Másnap mentem munkába. Mindenhétvégén elmentrm abba az uszodába és egyre magasabbról ugrottam. És most itt állok, alattam ez az ismerősöm a Gábor. És veszem a bátorságot és ugrok íme a levegőben vagyok és beleérkezek a vízbe nagy placcsanás.....Felbukkanok és felkiált barátom megcsináltad felkiáltok én is megcsináltam.
Soha ne add fel és ugorj bele az élet vizébe.
Evvel kapcsolatosan írtam egy történetet még réggebben . Mivel már régóta nem írtam gondoltam bemutatom ezt:
És most itt állok... Állok a medence ugrodeszkáján és próbálom rávenni magam hogy ugorjak. Hogy ugorjak le mélybe és merüljek. És reménykedem hogy egyszer csak felbukkanok a víz felszínén... De inkább kezdjük a történetet onnan hogy megértsétek hogyan kerültem ide. Egyik szép napon álltam a házam kapujában és azon gondolkoztam, induljak-e el a munkahelyemre van-e ennek értelme és akkor egyszercsak egy régi barátom köszönt rám az utca másik feléről. És akkor döntöttem. Aznap nem mentem munkába. Elmentünk ebbe az uszodába. Ahol régen is mindig találkoztunk. És kérdezte le merek e még ugrani a nagy deszkárol (mert így hívtuk mi azt annak idején) mondtam hogy nem bírnák már cso;tjaim. Kérdeztem hát te le mersz-e. Lemert. Le is ugrotthát hazamentem. Másnap mentem munkába. Mindenhétvégén elmentrm abba az uszodába és egyre magasabbról ugrottam. És most itt állok, alattam ez az ismerősöm a Gábor. És veszem a bátorságot és ugrok íme a levegőben vagyok és beleérkezek a vízbe nagy placcsanás.....Felbukkanok és felkiált barátom megcsináltad felkiáltok én is megcsináltam.
Soha ne add fel és ugorj bele az élet vizébe.
2015. február 24., kedd
Sziasztok!
Egy teljesen új témával készültem ma. Az utolsó bejegyzésemben az utolsó mondtam az volt, hogy:Majd még írok. Eddig ez nem így nézett ki. De nem is húzom tovább az időt. Belekezdek:
Ülök az iskolapadban és várok. Várok hogy kicsöngessenek.Arra a pillanatra amikor mindenki kirohan az iskolából és futnak haza. Még húsz perc. Addig még ki kell bírnom. Ülök és úgy csinálok mintha érteném. A tanárnő meg magyaráz és magyaráz de csak értetlen fejek csodálkozását látja. Pedig olyan egyszerű, olyan egyértelmű. De senki sem érti. Felírja a táblára mind azt amit ennyi ideig magyarázott. Mindenki kinyitja a füzetét. Egy kis kereskélés után én is megtalálom a táskám mélyén, picit összegyürve. Bevallom rendetlen vagyok. Vagy inkább nem annyira érdekel hogy mi van a füzetemmel, ugyanis a szobám rendben van. A tanárnő rámszól:
-A tancuccod óra előtt kell elővenni, mindig elmondom de még mindig vannak egyesek akik nem csinálják meg amit kérek... -és kiselőadást tart a viselkedésről és köteleségeinkről. Miután befejezte, elnézést kérek és elkezdem lemásolni a táblát. Mivan odaírva? Szaakaasz fe-felejő, jaa szakasz felező. Egyértelmű hogy az van odaírva. Hol a radírom? Megvan! Írom tovább, leírom az összes szabályt. Kész vagyok. Öt perc múlva csöngetnek. A tanárnő felírja a házit a táblára. Egyrövid feladat. Gyorsan neki állok hátha értem és meg tudom csinálni e röpke öt perc alatt. Értem. És már kész is. Drrrrrrr kicsöngettek. Mindenki rohan ki az iskolából. Én is megyek ki. Aztán befordulok a sarkon, beugrok a könyvtárba és visszaviszem a könyvet amit egy hete kölcsönöztem. Azután elindulok hazafelé. Elmegyek a cukrázda elött. Olyan szívesen ennék egy olyan sütit amelyik olyan jól néz ki. Le van öntve vanília pudinggal és a tetején egy málna. Átmegyek a kereszteződésen és már látom is a házunk. Sárga családos ház, két teőablakkal és egy nagy fehér ajtóval. Belépek. Köszönök és anya visszaköszön a konyhából. Apa ilyenkor még nincs itthon. Finom sülthús illat kavarog a házban. Belépek a konyhába már meg van terítve. Anya az utolsó húst is kiveszi a serpenyőből.Elkezdünk enni. Nemsokára apa is megérkezik. Leül ő is enni hozzánk. Amikor kész vagyok beteszem a tányérom a mosogatógépbe és megköszönöm az ebédet. Anya megkérdezi, hogy nem kell e segíteni a háziban.
-Nem, egyszerű és nincs sok.. Felmegyek
a szobámba és nekiállok a házinak. Megküzdök vele nagy nehezen. Későre jár az idő mire készleszek. Pizsamát húzok, lekapcsolom a nagyvillanyt és olvasok még egy felezetet a kötelező olvasmányból. Aztán elalszom.
Egy teljesen új témával készültem ma. Az utolsó bejegyzésemben az utolsó mondtam az volt, hogy:Majd még írok. Eddig ez nem így nézett ki. De nem is húzom tovább az időt. Belekezdek:
Ülök az iskolapadban és várok. Várok hogy kicsöngessenek.Arra a pillanatra amikor mindenki kirohan az iskolából és futnak haza. Még húsz perc. Addig még ki kell bírnom. Ülök és úgy csinálok mintha érteném. A tanárnő meg magyaráz és magyaráz de csak értetlen fejek csodálkozását látja. Pedig olyan egyszerű, olyan egyértelmű. De senki sem érti. Felírja a táblára mind azt amit ennyi ideig magyarázott. Mindenki kinyitja a füzetét. Egy kis kereskélés után én is megtalálom a táskám mélyén, picit összegyürve. Bevallom rendetlen vagyok. Vagy inkább nem annyira érdekel hogy mi van a füzetemmel, ugyanis a szobám rendben van. A tanárnő rámszól:
-A tancuccod óra előtt kell elővenni, mindig elmondom de még mindig vannak egyesek akik nem csinálják meg amit kérek... -és kiselőadást tart a viselkedésről és köteleségeinkről. Miután befejezte, elnézést kérek és elkezdem lemásolni a táblát. Mivan odaírva? Szaakaasz fe-felejő, jaa szakasz felező. Egyértelmű hogy az van odaírva. Hol a radírom? Megvan! Írom tovább, leírom az összes szabályt. Kész vagyok. Öt perc múlva csöngetnek. A tanárnő felírja a házit a táblára. Egyrövid feladat. Gyorsan neki állok hátha értem és meg tudom csinálni e röpke öt perc alatt. Értem. És már kész is. Drrrrrrr kicsöngettek. Mindenki rohan ki az iskolából. Én is megyek ki. Aztán befordulok a sarkon, beugrok a könyvtárba és visszaviszem a könyvet amit egy hete kölcsönöztem. Azután elindulok hazafelé. Elmegyek a cukrázda elött. Olyan szívesen ennék egy olyan sütit amelyik olyan jól néz ki. Le van öntve vanília pudinggal és a tetején egy málna. Átmegyek a kereszteződésen és már látom is a házunk. Sárga családos ház, két teőablakkal és egy nagy fehér ajtóval. Belépek. Köszönök és anya visszaköszön a konyhából. Apa ilyenkor még nincs itthon. Finom sülthús illat kavarog a házban. Belépek a konyhába már meg van terítve. Anya az utolsó húst is kiveszi a serpenyőből.Elkezdünk enni. Nemsokára apa is megérkezik. Leül ő is enni hozzánk. Amikor kész vagyok beteszem a tányérom a mosogatógépbe és megköszönöm az ebédet. Anya megkérdezi, hogy nem kell e segíteni a háziban.
-Nem, egyszerű és nincs sok.. Felmegyek
a szobámba és nekiállok a házinak. Megküzdök vele nagy nehezen. Későre jár az idő mire készleszek. Pizsamát húzok, lekapcsolom a nagyvillanyt és olvasok még egy felezetet a kötelező olvasmányból. Aztán elalszom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)