2015.05.26. Csüt.
Mikor felébredtem a tornaterem közepén találtam magam. Fogalmam se volt mi történhetett. Kb. 10 szempár szegeződött rám különböző színekben :barna, kék, zöld. Köztük ott állt Annemie is a korom fekete szemével és sötétbarna hullámos már, már göndör tincseivel. A testnevelés tanár is ott állt felettem.
- Hogy vagy? - kérdezte
- Mi történt? - válaszoltam a kérdésre kérdéssel.
- Beverted a fejed. - mondta Annemie.
Közben kicsöngettek. Mindenki rohant fel az öltözőkbe. Egyedül maradtam Annemievel és persze Brendon bá'val.
- Nem akarsz hazamenni? - kérdezte.
- Nem, jól vagyok - feleltem holott úgy zengett a fejem mintha benne fát hasítanának. Mikor felmentünk az öltözőbe Annemie elmesélte, hogy mi történt.
Mire átöltöztem és végül bekötöttem fekete cipőm királykék cipőfűzőjét miközben becsöngettek. Rohanva indultunk töri órára. Szerencsére a tanár nem volt még ott. Már csak 1 pad volt üres hátul. Ablak felőli sarokba. Végül öt perc késéssel, de megjött a tanár. Kijelentette, hogy felelni fogunk. Szerencsére történelemből jó vagyok. Persze nem én feleltem. Addig gondolkoztam a tesiteremben történtekről. Egyszer csak fejembe nyilalt a fájdalom. Lehunytam a szemem, hogy ne érezzem. Akkor bevillant egy kép. Egy kisgyerek futott a réten. Megnyílt előtte a föld mint..., mint egy tátongó száj, ő pedig egyenesen belerohant. Utána egy új kép villant be. A kisgyerek ott ült a családjával az asztalnál. Kinyitottam a szemem. Mi volt ez? Csúszott ki a számon hangosan.
- Kicsengetés hangzott a válasz a terem egyik feléből.
Hazamentem és egyből lefeküdtem az ágyamba, mert nagyon fájt a fejem. A szobámban lassan sötét lett. Halottam, hogy anya még benyit a szobámba. Aztán elaludtam.
