Evvel kapcsolatosan írtam egy történetet még réggebben . Mivel már régóta nem írtam gondoltam bemutatom ezt:
És most itt állok... Állok a medence ugrodeszkáján és próbálom rávenni magam hogy ugorjak. Hogy ugorjak le mélybe és merüljek. És reménykedem hogy egyszer csak felbukkanok a víz felszínén... De inkább kezdjük a történetet onnan hogy megértsétek hogyan kerültem ide. Egyik szép napon álltam a házam kapujában és azon gondolkoztam, induljak-e el a munkahelyemre van-e ennek értelme és akkor egyszercsak egy régi barátom köszönt rám az utca másik feléről. És akkor döntöttem. Aznap nem mentem munkába. Elmentünk ebbe az uszodába. Ahol régen is mindig találkoztunk. És kérdezte le merek e még ugrani a nagy deszkárol (mert így hívtuk mi azt annak idején) mondtam hogy nem bírnák már cso;tjaim. Kérdeztem hát te le mersz-e. Lemert. Le is ugrotthát hazamentem. Másnap mentem munkába. Mindenhétvégén elmentrm abba az uszodába és egyre magasabbról ugrottam. És most itt állok, alattam ez az ismerősöm a Gábor. És veszem a bátorságot és ugrok íme a levegőben vagyok és beleérkezek a vízbe nagy placcsanás.....Felbukkanok és felkiált barátom megcsináltad felkiáltok én is megcsináltam.
Soha ne add fel és ugorj bele az élet vizébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése