Lea 5. A születésnap

2015.05.28. Szombat

Kopogásra ébredtem.
-Jóreggelt álomszuszék!-nyitott be anya.
-Jóreggelt!
-Gyere reggelizni!
-Jó öt perc.
-Siess!-és az ajtó becsukódott. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Gyorsan felöltöztem és elindultam lefelé. Apa ,anyu és Byron is már ott ült. Reggeli után felmentem a szobámba és gyorsan készítettem egy képeslapot Annemienek. Nagyon jól sikerült. Azután átöltöztem egy világoslila ruhát és enyhén kifestettem magam. Fél kettőkor elindultam Annemiehez. Nem én voltam az első aki odaért. Lisa már ottvolt. Később megjött Tekla, ő az osztályelső aztán megjött  Annemie kettő unokatesója  Alex és  Alice. Bemutatkoztunk egymásnak. Alice 12 Alex 14 éves volt. Nagyon hasonlítottak egymásra csak a szemük színe különbözött. Kezet fogtam Lisával és Alexszel. A tekintetünk összetalálkozott és a tengerkék szeme megcsillant a fényben. Az a pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Éreztem ,hogy elpirulok. Elengedtük egymás kezét és sorba kezet fogott a többiekkel is. Ezután Annemie nagymamája egy óriási nagy tortával lépett be a nappaliba amin 14 gyertya égett. Annmie apukája is bejött egy kamerával. Annemie anyukája nem tudott eljönni...ugyanis ő a túlvilágon volt. (Erről Annemie nem szeretett beszélni és így én is csak harmadikban tudtam meg.) Mindenki elkezdett énekelni: Boldog szülííínaapot...Ezután Annemie elfújta a gyertyákat...vagy inkább elfújta volna ha azok a gyertyák ,huncut módon, nem gyulladtak volna mindig újra. Mindenki nevetett. A gyertyák végül elaludtak. Mindenki odadta az Annemienek szánt ajándékát és utána nekiálltunk a torta majszolását. amikor mindenki megette a saját tortaszeletét felmentünk az emeletre ahol beszélgettünk és elvoltunk. A buli este 6-kor ért véget. Én mentem haza utoljára.
-Chris-t hogyhogy nem hívtad el?-kérdeztem Annemietől mielőtt hazaindultam volna.
-Hívtam csak sajnos kórházban van
-Jézusom mi van vele?
-Eltört a csuklója.
-Akkor jó. Azt hittem komolyabb.
Chris egyébként a barátunk akit elsőben ismertünk meg, de sajnos elment a sulinkból. Azóta tartjuk a kapcsolatot vele.
  Annemie adig integetett nekem amíg el nem tűntem a szeme elől. Hazafelé úton azon gondolkoztam, hogy milyen lehet már 14-nek lenni. Otthon éppen akkor ültek az asztalhoz a többiek amikor én megjöttem. Én is közéjük ültem és hosszan beszélgettünk.